vânturel
/vɨn.tu'rel/Etimologie
Din vânt + sufixul -el.
Definiții
- vântuleț.
- (ornit.) vindereu.
Declinare
| Caz | Singular | Plural |
|---|---|---|
| nominativ-acuzativ | vânturel | vânturele |
| genitiv-dativ | vânturelului | vânturelelor |
| vocativ | vânturelule | vânturelelor |
| articulat | vânturelul | vânturelele |