struțușor
/stru.ʦu'ʃor/Etimologie
Din struț + sufixul -ușor.
Definiții
- (reg.) struțișor.
Declinare
| Caz | Singular | Plural |
|---|---|---|
| nominativ-acuzativ | struțușor | struțușoare |
| genitiv-dativ | struțușorului | struțușoarelor |
| vocativ | struțușorule | struțușoarelor |
| articulat | struțușorul | struțușoarele |