radiotelegrafist
/ra.di.o.te.le.gra'fist/Etimologie
Din franceză radio-télégraphiste.
Definiții
- persoană specializată în radiotelegrafie.
Declinare
| Caz | Singular | Plural |
|---|---|---|
| nominativ-acuzativ | radiotelegrafist | radiotelegrafiști |
| genitiv-dativ | radiotelegrafistului | radiotelegrafiștilor |
| vocativ | radiotelegrafistule | radiotelegrafiștilor |
| articulat | radiotelegrafistul | radiotelegrafiștii |